Hogyan samplingeljünk és hogyan ne? Hogyan lehet pár másodperc engedély nélkül átvett hangmintáért százezer dollárokat fizetni? Kinek a műveiből samplingeltek eddig a legtöbbet a világon? A Zenei hálózatok estek második előadásán Mezei Péter a hangmintázás amerikai és az európai szabályozását és megítélését összehasonlítva ezekre a kérdésekre is válaszolt.

Mezei Péter [Barna Emília felvétele]

A hangmintázás európai és amerikai megítélésében jogi szempontból jelentős az eltérés: Mezei Péter a tengerentúli esetjogban a samplinges perek két generációját különböztette meg. Az első a 2000-es évek elejéig tartott és különböző faktorok összhatásának figyelembe vételével alkotott bírói doktrínák uralták (de minimis szabálya – csekély mennyiségű felhasználás, fair use teszt – meghatározott célok mentén való felhasználás, mennyiségi és minőségi vizsgálat, a másodlagos mű hatása az elsődleges piacára). Általános volt a megegyezés abban, hogy nem minden esetben van szükség engedély kérésére a hangmintázáshoz: a szerzői jog lehetőséget ad arra hogy valaki engedély nélkül végezzen sampling tevékenységet, ha az bizonyos feltételeknek megfelel.

A legjobb, ha van engedély

2004-től azonban egy érdekes váltás figyelhető meg, amely Mezei szerint nem vált előnyére az amerikai joggyakorlatnak. Azelőtt ugyanis egyetlen bírói döntés sem hivatkozott arra a tényállásra ami a szerzői jogban már '82 óta jelen van, azaz hogy a hangfelvételt is megilleti a jogi védelem, nem csak a zeneművet. Mezei szerint máig érezhető egy 2005-ben, a Niggaz With Attitude kárára meghozott rossz bírói ítélet hatása. A hiphop csapat egy George Clinton (aki egyébként az egyik leggyakrabban samplingelt előadó a whosampled.com szerint) számból hangmintázott, és bár engedélyt kértek a zeneműre, de a hangfelvételre nem, ezért elveszítették az ellenük indított pert. A döntés olyan irányba vitte a sampling megítélését, miszerint ha nem kérsz engedélyt a hangfelvételre „rossz ember vagy”, holott a de minimis szabály és a fair use teszt mindenképp érvényes az ilyen esetekben is.

Jamaikától a szerzői jogi perekig

A hangmintázás ma már mindennapos gyakorlat a zeneiparban, megjelenése azonban a hiphop térhódításához köthető. Bár a sampling az Egyesült Államokban vált népszerűvé, az nem annyira köztudott, hogy gyökerei Jamaikáig nyúlnak vissza. Az eljárás elterjedéséhez a hetvenes években a technika fejlődése is hozzájárult: a Roland és a Yamaha márkájú szintetizátorok voltak az elsők a piacon, melyek már megfelelő memóriával rendelkeztek a hangminták tárolásához. Az első hangmintákat tartalmazó slágerlistás dal 1979-ben, Amerikában jelent meg és itt indultak az első igazán érdekes sampling perek is. A nyolcvanas évek végén született meg az első bíróságon kívüli megegyezés hangmintázással kapcsolatos szerzői jogi perben, melynek során a De La Soul hiphop formáció fizetett egy tetemesebb összeget a The Turtles zenekarnak amiért engedély nélkül vettek át egy hangmintát Transmitting Live from Mars című számukban - a Turtles egyébként eredetileg 1.700 000 dollárt (!) követelt a hangmintáért. (A végül ténylegesen kifizetett összeg ennél kisebb volt, de így is százezres nagyságrendű.) A szellemet innentől kezdve már nem lehetett visszazárni a palackba, és egymás után jöttek a perek: az első igazán híres döntést hozó per Gilbert O'Sullivan és Biz Markie rapper között zajlott.

A kontinentális szabályozás az amerikainál jóval merevebb. A tradicionális európai szerzői jogi koncepciók szerint egy jogilag védett mű, műrészlet felhasználása minden esetben jogsértést jelent, ha engedély nélkül történik (kivéve ha valamelyik szabad felhasználási esetkörbe beleillik). Mivel az amerikai gyakorlattal ellentétben Európában nem ruházódnak a vagyoni jogok a kiadóra, az előadóművészt, a szerzőt és a kiadót külön szereplőként kezelik. Az előadót és a szerzőt illető személyhez fűződő jogok közül kiemelkedik a mű egységéhez való jog: nem lehet egy számot az eredeti tartalom illetve forma megváltoztatásával, megcsonkításával vagy oly módon felhasználni, hogy az a szerzői jogosult hírnevét vagy becsületét sértse. Viszont az idézés például Magyarországon és Németországban is megengedett, nem csak zeneművekből, de hangfelvételekből is, feltéve hogy nyilvánosságra hozták az eredeti művet, módosítás nélkül történik a felhasználás, a cél által indokolt terjedelemben, forrásmegjelölés használatával és a másodlagos mű egyéni eredeti alkotás. 

Bár az Egyesült Államokban a fair use és de minimis teszteknek köszönhetően rugalmasabb tehát a hozzáállás, hozzá kell tenni, hogy az aki engedély nélkül samplingel, hatalmas kockázatot vállal: ha lebukik nagyot bukik, a szerzői jogokat is elveszítheti. Persze anyagilag meg kell hogy érje, de jogilag sokkal jobban jár az aki engedélyt kér a hangmintázásra. Mezei ugyanakkor hangsúlyozta hogy vannak lehetőségek az engedély nélküli felhasználásra is: samplingelni tehát lehet, de csak óvatosan.

Mit tehetnek a magyar dj-k?

Az előadás utáni beszélgetés során Vályi Gábor dj és szociológus vetette fel a kérdést, hogy miért nincs egy kidolgozott, az egyszerű jogkövetést lehetővé tévő infrastruktúrája a hangmintázásnak, ugyanis nagyon sok hazai dj, előadó szeretne engedélyt kérni a hangmintázásra a nemzetközi kiadóktól, de az igényt a legtöbb esetben egyszerűen lehetetlen végigvinni, mert a kiadók vagy nem reagálnak, vagy irreálisan magas árat kérnek. A kisebb piacok – mint például a magyar – előadói pedig nem tudnak ugyanolyan árat fizetni egy-egy hangminta felhasználásáért, mint a nagyobb piacoknak játszó előadók. Mezei szerint ennek a fő oka az lehet, hogy a valószínűleg a nagy kiadóknak nem áll érdekükben kiadni a döntés lehetőségét a kezükből, ezért nincs közös jogkezelés, infrastruktúra.

De az sem mozdítja éppen előre ezt az ügyet, hogy számos zenész, zenekar (mint például a Beatles) egyszerűen nem hajlandó engedélyt adni számai hangmintázásához: hanem azt vallják: „vagy dolgozd át, vagy ne csináld.”

                                                                                Buzás Andrea

Mezei Péter előadásának slide-jai letölthetők innen, és az előadás teljes egészében meghallgatható az Első Pesti Egyetemi Rádió online archívumában.

Az előző előadás (Kitzinger Dávid a zeneipar szabályozhatóságáról) beszámolóját itt olvashatjátok.

A Zenei Hálózatok estek tavaszi sorozatán neves szakemberek és kutatók tartanak előadásokat a zenéhez kapcsolódó társadalmi és kulturális témákról, az ELTE médiatanszékén. Ha érdekelnek ezek a kérdések, látogass el az előadássorozat következő estjeire – az alábbi linkeken egy kattintással regisztrálhatsz is a facebook-eseményekre:

Április 19. csütörtök 18.00 - A világzene, mint identitás, országimázs, helyi nevezetesség és exportcikk

Április 26. csütörtök 18.00 - Such György az MR2-Petőfi átpozicionálásáról

Május 3. csütörtök 18.00 - Kodaj Dániel a zene eltűnéséről a komolyzenéből

Május 17. csütörtök 18.00 - Ignácz Ádám a zenei inspiráció ábrázolhatóságáról