A spanyolországi Gijónban nemrég rendezték meg a Zenei Hálózatok Egyesület nemzetközi anya- és ernyőszervezete, az IASPM globális konferenciáját, ahol három magyar kutató is részt vett: Barna Emília, Vályi Gábor és Vitos Botond. Az alábbiakban a Monash Universityn éppen a doktoriját befejező Botond naplótöredékeit olvashatjátok, és egyben megtudhatjátok: 1, hogyan mulatnak a honi zenei színtérkutatók, továbbá 2, hogyan lehet egy méterről betalálni a savanyúkáposzta-ízű ciderrel a ciderespohárba?

A helyszín.

Vasárnap

„Vonattal érkezem Madridból, a 6 órás út pont jó arra, hogy kijavítsak néhány hátramaradt szemináriumi dogát. Mindeközben a spanyol Brandy de Jerez egy egész jó válfajához lehet hozzájutni, úgyhogy azt szopogatom az észak-spanyol hidegfrontra felkészülve. Gijón meglehetősen rideg helynek tűnik Madridhoz képest, pedig ott jól esett elmerülni egy kicsit a mediterrán pezsgésben (Madridba Melbourne-ből érkeztem, ahol sajnos fájóan rendben van minden). Becsekkolok a hotelembe, és ezzel zárom is a napot.”

Hétfő

„Beletelik egy időbe, amire sikerül a spanyol nyelvű buszmenetrendet megfejtenem. A ma reggeli előadások így kimaradnak, de a megnyitó úgyis csak délben kezdődik. A program egyébként brutálisan sűrű, 7 szálon futnak a prezik reggel kilenctől este nyolcig, és ezután következnek a szociális tevékenységek. A város érdektelenségéért a helyszín monumentalitása kárpótol: egy kultúrközpontnak becézett erődítmény, az udvara pedig egy katonai gyakorlótér, ahova bármikor beroboghat egy Franco kísértete által vezérelt lovas különítmény. Sebaj, egy kis vasfegyelem a populáris zenére is ráfér.

Belefutok néhány ismerősbe (még a 2011-es Dél-afrikai IASPM-ről), majd a rajtam kívül két főből álló magyar csapatba. Örömmel nyugtázom, hogy ezzel a magyar jelenlét megháromszorozódott a két évvel ezelőttihez képest. Beugrunk a megnyitóra, aminek jelentős része spanyolul van, a teremben szolgáltatott wi-fi pedig megroppan, talán a spanyolul nem tudó hallgatóság nyomása alatt. Délután az ausztrál/új-zélandi stream-re ugrok be, itt Geoff Stahl (Október 24-én nálunk ad elő, gyertek meghallgatni! – a szerk.)  előadása érdekel különösen, Wellington mint „kreatív város” témában. Wellington Új-Zéland tökös kis fővárosa (a 2011-es ausztrál/új-zélandi IASPM konferencián jártam ott), az előadás pedig a kreativitás üres jelölőjével operáló várostervezés/kultúrpolitika és a DIY zenélés összetűzéseiről szól. Este szociális tevékenység következik, welcome koktéllal. Ám a koktélt hiába keressük: kincs, ami nincs. A tengerparti kocsma jobb perspektívákkal kecsegtet.”

Csak egy kattintás, és itt tudsz regisztrálni az Új-Zélandról érkező Geoff Stahl ingyenes előadására: "A legkúlabb kis főváros hangjai: a wellingtoni színtér"

Kedd

„A reggel fejfájós bealvással indul, de ennek ellenére ma van az előadásom, szerencsére délután. A drog, zene és környezet mediáló mechanizmusairól beszélek a Melbourne-i acid technó színtér squat partijain, előttem Jan Hemming a fülbemászó dallamokról tart előadást. Jan kvantitatív fülbemászósági skáláján a technó szégyenteljes helyezést ér el, valószínűleg nem volt kellőképrepen mediálva a kutatása során. Később újabb magyar prezi, amelyben Barna Emília indie zenekarokkal erősít be. Két észrevétel: 1. az előadásban említett egyik illusztris zenekar gitárosa a haverom volt MÉG MIELŐTT BEFUTOTTAK VOLNA (ez igazi hipszter duma); 2. a Powerpoint archaikus technológia, ma már a Prezi az alap. Este szociális tevékenység, a kutyaharapást szőrével gyógyítom.”

Szerda

„Ma korán ébredek, hogy elcsípjem a reggel 9-es folyamot, ahol Raphael Nowak, egy Ausztráliában frissen doktorált francia ad elő, akinek kedvenc időtöltése a franciákról szóló sztereotípiák porba tiprása, és akivel már 2010 óta együtt IASPM-konferózunk. Így aztán nincs kibúvó: ő a (digitális) zenei környezettel való kölcsönhatások mikéntjeit kutatja a mindennapokban. A stream következő témája a digitális és online zene ontológiája, és végül egy igazi ínyencfalat: digitalizált énekesek kísérteties előadásai Japánban, elhunyt énekesek poszthumusz rekonstrukciójaként vagy virtuális idolokként. Délben poszterek keresik a helyüket egy kvalitatív konferencián, de a szűk tér és izzadságszag nem hozza meg az étvágyam. Később egy kis elektronikával fűszerezem a programot: beülök Graham St John psytrance remixekről szóló előadására, ahol a hangminták közül a Kindzadza viszi a prímet. A nap végeztével egy decens helyen kirendelünk egy tengeri tálat: a magyar csapat rákollókba harap. Emellett köszönőviszonyba kerülök a spanyol ciderrel, végül pedig felkeressük a központ legtovább nyitva tartó kocsmáját.”

Csütörtök

„A mai nap fő témája a spanyol cider: a szociális tevékenység keretein belül egy ciderpincét látogatunk meg. A feneketlen ciderhordókból érkező utánpótlás nagyobb mennyiségű fogyasztása még nagyobb mennyiségű fogyasztást, vagy legalábbis jól bejáratott ízlelőbimbókat igényel. Az ital íze ugyanis a savanyú káposzta levére emlékeztet, ráadásul buborékmentes, ezért amikor nem hordóból pisiltetik, amint a videón látható, akkor jó magasról öntik ki, hogy valamennyire habos legyen.”

Péntek

„Az utolsó napot kénytelen vagyok kihagyni; ezzel sajnos lemaradok Vályi Gábor előadásáról. Az igazolásom egy Zajmérgezés nevű high-tech psytrance fesztiválra hivatkozik.”