2011. március 9-ével befejeződött Szegeden az első, „From Please Please Me to Paparazzi” alcímen futó Dalszerzés és dalelemzés kurzus. A hathetes, heti két órás tanfolyamnak a Grand Café moziterme adott otthont, az oktató pedig a már több magyarországi produkcióval is együtt dolgozó brit Steve Swindelli dalszerző, énekes és producer volt – Barna Emília beszámolója.
A kurzus többek között a következő kérdésekre kereste a választ: mi az oka annak, hogy – Keith Negus nyomán – a zeneipar befektetéseinek 90%-a képtelen nyereséget produkálni? Továbbá, egy tipikus, hároméves lemez-, vagy zeneműkiadóval kötött szerződés megkötése és lejárta között eltelt idő alatt megfigyelhető-e általában a dalszerzők részéről szakmai fejlődés? Amennyiben nem, miért nem? Végül, a kreativitást vajon hátráltatja-e, hogy hiányzik az a specifikus nyelvezet, amely lehetővé tenné a zenei textusról való beszédet? A zeneiparban általában „érzésről”, „hangulatról” beszélnek, arról, hogy valami „nem jön be nekik”, „a refrén nem elég erős” és így tovább. Az oktató tapasztalata szerint ritkák az ennél pontosabb, specifikusabb megállapítások.
A kurzus résztvevői adott (sláger)dalokat tanultak meg elemezni és értékelni, megfogalmazni azok általános szerkezetét és szervezőelveit, valamint azonosítani olyan visszatérő zenei elemeket, mintázatokat, amelyek a jelentős és hosszútávú sikert elért dalokban megtalálhatók. E feladatok teljesítéséhez nem volt szükség a kottaolvasás, -írás, valamint a formális zenetudomány fogalmainak beható ismeretére – az elemzés nyelvezetét közösen alakítottuk ki. A résztvevők megtanultak megfelelő terminológiát alkalmazni a dalok különböző aspektusainak leírására, az elemzett dalok pedig modellként szolgáltak az alkotófolyamat megkezdéséhez.
Az ismeretek gyakorlati alkalmazására a heti feladatok adtak lehetőséget: az órán elemzett dalokhoz kapcsolódó megadott szempontok szerint kellett különböző stílusú dalokat vagy dalok elemeit írni. A kurzus légköre bátorította azokat a szerzőket, akik némileg vonakodnak műveik „kritikai közönség” előtti bemutatásától. A résztvevők kreatívak voltak – hallhattunk dalokat elektronikus formátumban éppúgy, mint akusztikus gitáron előadva. A szerzeményeket Cornelius Cardew brit zeneszerző „Egység – Kritika – Egység” elve nyomán együttesen értelmeztük és értékeltük, ügyelve arra, hogy a kritika mindig építő legyen. A kurzus nem az egyéni populáris zenei ízlésről, nem autenticitás-paradigmákról vagy a művészet, vagy a művész fogalmáról szólt. A cél olyan szabályok azonosítása volt, amelyek koherens és sikeres dalokra jellemzők.
Akiknek felkeltette az érdeklődését a beszámoló: a jövőben is lesznek újabb kurzusok, előreláthatóan Budapesten is. Érdeklődni a formasonganalysis@gmail.com címen lehet.