Zenei hálózatok

Zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában – Blog, könyv, közösség. Bővebben >>>

A Zenei hálózatok kötet megvásárolható a jobb könyvesboltokban, vagy ingyen letölthető a lenti képre kattintva! Az eBook-formátumért katt ide >>>!

Zenék, műfajok az ezredforduló után. Ha érdekel, mi a helyzet a zenével az online hálózatok korában, töltsd le a Zenei Hálózatok kötetet!

Levlista

Google Csoportok
Feliratkozás a(z) Zenei hálózatok csoportra
E-mail:
Csoport meglátogatása

Címkék

.epub (1) absztraktok (1) adatbázis (1) adorno (1) ajánló (1) állambiztonság (1) amerika (1) anarcho-punk (1) apple (1) artisjus (1) aspecto (1) a klasszikusnak számító zenei szubkultúrák és életstílus továbbélése (1) a kultuszképzés alakzatai a populáris zene kritikájában (1) a médiafogyasztás átalakulása az ezredfordulótól napjainkig (1) a politika határai a black metalban (1) barna emília (4) batta barnabás (3) beszámoló (7) bizalom (1) blues (1) bodó balázs (1) bodrogi andrás (1) brand&music (2) business (1) buzás andrea (5) call for papers (5) cd (1) cfp (12) cider (1) crass (1) crowdfunding (1) csapatás (1) cybercultures (1) dalszerző kurzus (1) deathcore (1) demenczia rituális bolondokháza a csehországi psytrance partikon (1) digitális (1) digitális zenepiac (1) digi pop és új regiszterek (1) díjak (1) disztribúció (1) dobó mátyás (1) dubrovszki dániel (4) eastbound (2) ebook (1) elektronikus (2) előadás (28) előadások (2) előadók (1) elte (1) esszé (4) etika (1) extrém színterek (1) extrém zenei műfajok és online közösségek (1) facebook (1) fandom (1) felhívás (2) felhő (1) fesztivál (1) fesztiválok (1) fiatalság (1) fine cut bodies (1) fodor attila kevin (1) folyóirat (2) francia (1) free ingyenes hozzáférés sikeres üzleti modell (1) gedeon valéria (1) gelegonya edina (1) gender (1) geoff stahl (1) gerényi gábor (1) gijón (1) gitár (1) google (1) goth (1) grunge (1) gyulai attila (1) hanghálózatok metakommunikációja (1) hangminták (1) hardcore (1) hatalom (1) heavy metal (1) hír (1) hubai gergely (1) ignácz ádám (4) ilg barbara (1) indie (1) ingyen cucc (1) inspiráció (1) interjú (1) internet (1) iPod (1) jazz (1) jog (1) jogkezelők (1) jogok (1) kalózok (1) kidobott fimzenék (1) kitzinger dávid (3) klasszikus zene (1) Klausz Melinda (1) kodaj dániel (4) komolyzene (2) könczöl orsi (2) konferencia (10) konferencia-felhívás (1) konferenciabeszámoló (1) konferenciafelhívás (8) könnyűzene (1) kontroll modell (1) könyv (2) könyvbemutató (2) kossuth (1) köszönet (1) kötet (2) kovács balázs (1) közép-európai (1) közösségek (1) közösségi (1) krémer tamás (1) kritika (1) kutatás (2) lapszám (1) lemeztúrás (1) lemeztúrás az internet után (1) lengyel dóra (1) letöltés (1) london (4) l varga péter (1) mainstream (1) mancs (1) márkázás (1) marketing (1) média (2) médiareprezentáció (1) médiavisszhang (1) memphis (1) menedzsment (1) metal (1) mezei péter (4) michael azerrad (1) mito (1) mix (1) MNS (1) mobile (1) morcz fruzsina (1) mp3 (1) mr2 petőfi (2) mta (2) műfajok (1) mulatás (1) munkaetika (1) music (2) music networks seminar (1) myspace (1) németh gergely (1) nemzeti és transzlokális (1) newcastle (1) new orleans (1) nirvana (1) nyeremény (1) okosba (1) okostelefonok (1) online (1) online közösségi média (1) online zenei színterek esettanulmány liverpoolból (1) önreprezentáció és önreklám a zenei hálózatokban (1) óriás kislemez (1) összes előadás (1) our band could be your life (1) paizs miklós (1) Pannon egyetem (1) partykultúra (1) patakfalvi czirják ágnes (1) pécs (2) pénz (1) pernecker dávid (2) pléh dániel (1) politika (1) popular (1) populáris zene (4) popular music studies (1) pr (1) prieger zsolt (1) program (4) pte btk (1) pulay gergő (1) punk (4) rádió (1) rákóczi balázs (2) ramones (1) reader (1) recorder (3) replika (2) riszpekt (1) robert hollands (1) rock (1) rögzített zene (1) roma hip-hop (1) sajtó (1) sampling (2) sony (1) sorsolás (1) sounds of cluj (1) sound design (1) spanyolország (1) study (1) such györgy (4) sütő márton (1) szabad zenei közösségek és hálózatok (1) székely levente (1) szervác attila (1) szervezők (1) szerzői (1) szerzői jog (2) szerzői jogi kalózok és a magyar piac (1) színtér (4) színterek (2) szocializmus (1) szubkultúra (3) tánczenei (1) tanulmány (1) társadalmi változás (1) tavaszi szezon (1) theodor w adorno (1) tófalvy tamás (10) tóth anett (1) trend (2) trever hagen (1) uh (1) uh fest (1) új zéland (1) ultrahang (1) ultrahang fest (1) underground (2) urban ppopcultures (1) útinapló (1) üzleti modellek (1) vályi gábor (3) vásárhelyi ágnes (1) vass norbert (1) videók (2) világzene (2) világzene vagy balkáni populáris kultúra az elismerés és kirekesztés szimbolikus formái (1) vitos botond (3) vol 1 (1) wellington (1) west balkán (1) weyer balázs (4) zene (3) zenehallgatás (1) zeneipar (8) zenei hálózatok estek (20) zenei hálózatok folyóirat (2) zenei hálózatok szeminárium (1) zenelejátszók (1) zenepiac (2) zeneszociológia (1) zhf (1) zhf 001 12 (1) ZHF 002 EP (1) zipkomm (1) Címkefelhő

Licenc

Creative Commons Licenc

A modern gitárzenék és persze Elvis Presley bölcsőjénél – útinapló Memphisből és New Orleansból

2011.12.27. 04:06 tofalvyt

Akad pár olyan hely a világon, amelyekről szokás kijelenteni, hogy onnan ered valami, vagy történetileg korrektebben fogalmazva, legalábbis ott öltött először olyan formát, amelyről ma már felismerni véljük. Egy gótika-őrült számára ilyen lehet Saint-Denis, egy fado-rajongónak Lisszabon, egy kereszténynek pedig Jeruzsálem: annak pedig, aki a huszadik és huszonegyedik századi, gitáron eljátszott zenékre bukik, annak az amerikai dél a legmisztikusabb helyek egyike.

Memphis, New Orleans és ami közötte van: erről a területről indult el a blues, a jazz és még sok más műfaj, ami alakította, meghatározta azt ami később például az r'n'b és a rock, majd a gitáralapú zenék, műfajok százai lettek: a szálak szinte mindenhonnan ide vezetnek vissza. Mivel ebben az országban Hálaadás idején majdnem mindenki elutazik a családjához, mi is úgy döntöttük, szintén utazunk, ha nem is családhoz, de legalább Délre, így felkerekedtünk az indianai Bloomingtonból, ahonnan körülbelül 7-8 óra alatt lehet leérni az első ikonikus városba, Memphisbe.

new_o_blog 1.jpg

Memphis, Beale Street. A város leghíresebb, és talán egyetlen igazi, európai értelemben vett utcájának részlete. Itt található a BB King klub és gyakorlatilag minden, ami a zenéhez és Memphis városához kapcsolódik. Természetesen a legtöbb ajándékboltokból van, ahol a „University of Blues” feliratú pólókon túl szinte mindenféle bóvlit meg lehet vásárolni, amit csak a fröccsöntőüzemek nyújtani tudnak. Tudta-e Ön szekció: érdekesség, hogy az utcában kólafronton a Pepsi az egyeduralkodó: mindenhol ezt a márkát mérik és mindenhol az ő hirdetéseik láthatók.

 new_o_blog 9.jpg

 A blues él, az épületek kevésbé. A valódi utca természetesen csak idézőjelben értendő: a Beale street házainak egy része ugyanis valójában nem is ház, csak homlokzat, amit belülről, vagy - ha a helyzet egészen súlyos - kívülről is masszív vastraverzekkel támasztanak meg. Ami legalábbis zavarba ejtő, hiszen ezek a házak nem lehetnek több százévesnél.

 new_o_blog 10.jpg

Posztapokaliptikus Memphis. A város üzleti negyede és egyben belvárosa Hálaadás alatt. Senki, de senki nincs az utcákon, kivéve néhány elszánt futót és kóbor kutyát és hajléktalant.

 new_o_blog 8.jpg

Jack. Egy nagyon szép és a kontextusra is elegánsan utaló proto-billboard elhelyezés a Beale Streeten, láthatóan nem rövid távra tervezve.

new_o_blog 7.jpg

Elvis, szeretlek! A Gracelandet, azaz Elvis Presley egykori villáját övező falat tökéletesen ellepik a rajongók üzenetei, amiket a legkülönbözőbb eszközökkel írtak, rajzoltak, véstek, vittek fel a nem éppen felhasználóbarát terméskő felületre. A szerelmi vallomástól az idézeteken át a megtört szívekig és elkeseredett kifakadásokig minden van. A legújabb trend pedig a hibajavítóhoz hasonló fehér kijelző (festék?) használata - a fehérrel rajzolt szívek messziről világítanak a falról. A bejegyzés címében természetesen hazudtam, hiszen Elvis nem Memphisben, hanem Tupelóban született, és csak 13 éves korában költözött a városba, de ennél többet is képes lennék beáldozni egy jól hangzó cím érdekében.

Nagyjából 5-6 óra autózással és körülbelül 150 újabb McDonald's egységgel később érkezhet meg a látogató New Orleansba, ami nem csak azért sokkoló élmény, mert már bátran benn lehet felejteni a kabátokat és pulóvereket a kocsiban, hanem azért is, mert itt viszont már minden tele van emberekkel és élettel, elég radikálisan ellenpontozva a korábbi sivárságot.

 new_o_blog 4.jpgNew Orleans, francia negyed. Háttérben az üzleti negyed tornyai, az előtérben pedig a karibi, francia, úgynevezett cajun és még sok-sok másféle hatást magába olvasztó városrész, a tulajdonképpeni belváros forgataga. New Orleans öt évvel a kegyetlen hurrikán és árvíz után úgy tűnik magához tért, bár sokak szerint a városban még ma is vannak hadiállapotokat idéző területek, és állítólag a katasztrófa előtt még pezsgőbb és élettelibb volt a hely - amit nehéz elképzelnie az először ide látogatónak.

A legvalószínűtlenebb alakok árasztják el az utcákat éjjel és nappal, régivágású rockerek, klasszikus hippik, félrebiccentett kalapú pojácák, farmerben és ingben garázdálkodó angolok, az egész utca ablakait berezegtető sound systemmel felszerelt kocsikkal - akár közvetlenül egy rendőrautó mögött - araszoló feketék, turisták, jelmezekbe öltözött hétköznapi őrültek és így tovább. Az utcákon nemcsak amerikai, de európai orral szemlélve is idegen, különös szagok terjengenek, leginkább a halszag és a finoman rohadó zöldségek és a valahol sülő valami kipárolgásának sajátos keveréke lengi be a francia negyedet. 

Mivel New Orleans azon kivételes helyek közé tartozik az Államokban, ahol az utcán is lehet inni, ezért disztingváltan bár, de azért világosan kivehetően nagyjából mindenki mindig be van kicsit rúgva, ami egy további csavart ad az úgynevezett közhangulatnak.

 new_o_blog 2.jpg

Zene mindenhol. Persze az egész New Orleans-i forgatagnak a legkarakteresebb megkülönböztető jegye és lényege, hogy gyakorlatilag mindenhonnan folyik a zene. Pontosabb műfaji fogódzók híján, ez a leginkább redneck-hippinek nevezhető formáció valamilyen americana-műfajt játszott...

 new_o_blog 3.jpg

...amíg ez a feketékből álló mini-orchestra pedig bigband jazzt, de véletlenül sem hakniminőségben, hanem remek dinamikával, fülberagadós dallamokkal és teljes odaadással, sodró lendülettel.

 new_o_blog 6.jpg

Az élő zene. Persze az átélés tekintetében az egyértelmű győztes a képen látható fiatalember (balra, lent) volt. Egy teljesen véletlenül kiválasztott utca véletlenszerűen megtalált kocsmájában helyet foglalásunk után már nagyjából fél órával elszabadultak az indulatok: az egészen addig szerényen gitározgató srác egyszer csak kapott egy mikrofont, elkezdett énekelni, majd pár perc alatt a kocsmában tartózkodó néni megtáncoltatásától eljutott a gitárral utcára kiszaladásig és a gyanútlan amerikai turistákra való gitártüzelésig-kiabálásig, hogy lezárásképpen ebben a pozícióban végezze, miután persze egy ideig a fogával is próbált játszani a gitáron (mérsékelt sikerrel). Örökre a szívünkbe zártuk, ahogy a dobost is, aki pont úgy nézett ki mint Frank Zappa, és a basszusgitárost is, aki pedig egy meghasonlott gimnáziumi technikatanár öltözékében és modorában, hűvös derűvel játszotta végig a koncertet, majd a végén csendben összepakolt és egy kis kerekes kocsin tolva a felszerelését, hazaballagott.

 new_o_blog 5.jpg

 A Nemzeti Illegális Tartalomdisztribúciós Tanács New Orleans-i Központjának székháza. Legalábbis ez tűnik a legvalószínűbbnek.

Ja és még valami. Ha azt gondolnátok, hogy az utazás az autópályán Indianától Louisianáig át Tennesseen, Kentuckyn, Alabamán és Mississippin a romantika csúcsa, akkor sajnos azt kell mondjam, hát kurvára nem. Táj a szó szoros értelmében gyakorlatilag nincs, ahogy természetesen civilizáció sem, de ha véletlenül mégis letévedsz az autópályáról, akkor leginkább csak rémületesen nyomasztó szellemvárosokba és üzemagyag-és kalória-utánpótló bázisokba botolhatsz. Ahol ha esetleg enni szeretnél valamit ami nem hamburger, esélyed sincs. Egyszóval a Közép-Kelet-Dél tipikus tájképe körülbelül így néz ki, gyakorlatilag bárhol fotózhattam volna, de amúgy Kentuckyban:

new_o_blog 11.jpg

Ennyi.

 Ezzel búcsúzunk, hallgassatok sok jó zenét és olvassatok jókat zenéről az ünnepek alatt - jövőre ugyanitt!


Szólj hozzá!

Címkék: amerika jazz gitár blues memphis útinapló new orleans tófalvy tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://zeneihalozatok.blog.hu/api/trackback/id/tr423489900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.