Zenei hálózatok

Zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában – Blog, könyv, közösség. Bővebben >>>

A Zenei hálózatok kötet megvásárolható a jobb könyvesboltokban, vagy ingyen letölthető a lenti képre kattintva! Az eBook-formátumért katt ide >>>!

Zenék, műfajok az ezredforduló után. Ha érdekel, mi a helyzet a zenével az online hálózatok korában, töltsd le a Zenei Hálózatok kötetet!

Levlista

Google Csoportok
Feliratkozás a(z) Zenei hálózatok csoportra
E-mail:
Csoport meglátogatása

Címkék

.epub (1) absztraktok (1) adatbázis (1) adorno (1) ajánló (1) állambiztonság (1) amerika (1) anarcho-punk (1) apple (1) artisjus (1) aspecto (1) a klasszikusnak számító zenei szubkultúrák és életstílus továbbélése (1) a kultuszképzés alakzatai a populáris zene kritikájában (1) a médiafogyasztás átalakulása az ezredfordulótól napjainkig (1) a politika határai a black metalban (1) barna emília (4) batta barnabás (3) beszámoló (7) bizalom (1) blues (1) bodó balázs (1) bodrogi andrás (1) brand&music (2) business (1) buzás andrea (5) call for papers (5) cd (1) cfp (12) cider (1) crass (1) crowdfunding (1) csapatás (1) cybercultures (1) dalszerző kurzus (1) deathcore (1) demenczia rituális bolondokháza a csehországi psytrance partikon (1) digitális (1) digitális zenepiac (1) digi pop és új regiszterek (1) díjak (1) disztribúció (1) dobó mátyás (1) dubrovszki dániel (4) eastbound (2) ebook (1) elektronikus (2) előadás (28) előadások (2) előadók (1) elte (1) esszé (4) etika (1) extrém színterek (1) extrém zenei műfajok és online közösségek (1) facebook (1) fandom (1) felhívás (2) felhő (1) fesztivál (1) fesztiválok (1) fiatalság (1) fine cut bodies (1) fodor attila kevin (1) folyóirat (2) francia (1) free ingyenes hozzáférés sikeres üzleti modell (1) gedeon valéria (1) gelegonya edina (1) gender (1) geoff stahl (1) gerényi gábor (1) gijón (1) gitár (1) google (1) goth (1) grunge (1) gyulai attila (1) hanghálózatok metakommunikációja (1) hangminták (1) hardcore (1) hatalom (1) heavy metal (1) hír (1) hubai gergely (1) ignácz ádám (4) ilg barbara (1) indie (1) ingyen cucc (1) inspiráció (1) interjú (1) internet (1) iPod (1) jazz (1) jog (1) jogkezelők (1) jogok (1) kalózok (1) kidobott fimzenék (1) kitzinger dávid (3) klasszikus zene (1) Klausz Melinda (1) kodaj dániel (4) komolyzene (2) könczöl orsi (2) konferencia (10) konferencia-felhívás (1) konferenciabeszámoló (1) konferenciafelhívás (8) könnyűzene (1) kontroll modell (1) könyv (2) könyvbemutató (2) kossuth (1) köszönet (1) kötet (2) kovács balázs (1) közép-európai (1) közösségek (1) közösségi (1) krémer tamás (1) kritika (1) kutatás (2) lapszám (1) lemeztúrás (1) lemeztúrás az internet után (1) lengyel dóra (1) letöltés (1) london (4) l varga péter (1) mainstream (1) mancs (1) márkázás (1) marketing (1) média (2) médiareprezentáció (1) médiavisszhang (1) memphis (1) menedzsment (1) metal (1) mezei péter (4) michael azerrad (1) mito (1) mix (1) MNS (1) mobile (1) morcz fruzsina (1) mp3 (1) mr2 petőfi (2) mta (2) műfajok (1) mulatás (1) munkaetika (1) music (2) music networks seminar (1) myspace (1) németh gergely (1) nemzeti és transzlokális (1) newcastle (1) new orleans (1) nirvana (1) nyeremény (1) okosba (1) okostelefonok (1) online (1) online közösségi média (1) online zenei színterek esettanulmány liverpoolból (1) önreprezentáció és önreklám a zenei hálózatokban (1) óriás kislemez (1) összes előadás (1) our band could be your life (1) paizs miklós (1) Pannon egyetem (1) partykultúra (1) patakfalvi czirják ágnes (1) pécs (2) pénz (1) pernecker dávid (2) pléh dániel (1) politika (1) popular (1) populáris zene (4) popular music studies (1) pr (1) prieger zsolt (1) program (4) pte btk (1) pulay gergő (1) punk (4) rádió (1) rákóczi balázs (2) ramones (1) reader (1) recorder (3) replika (2) riszpekt (1) robert hollands (1) rock (1) rögzített zene (1) roma hip-hop (1) sajtó (1) sampling (2) sony (1) sorsolás (1) sounds of cluj (1) sound design (1) spanyolország (1) study (1) such györgy (4) sütő márton (1) szabad zenei közösségek és hálózatok (1) székely levente (1) szervác attila (1) szervezők (1) szerzői (1) szerzői jog (2) szerzői jogi kalózok és a magyar piac (1) színtér (4) színterek (2) szocializmus (1) szubkultúra (3) tánczenei (1) tanulmány (1) társadalmi változás (1) tavaszi szezon (1) theodor w adorno (1) tófalvy tamás (10) tóth anett (1) trend (2) trever hagen (1) uh (1) uh fest (1) új zéland (1) ultrahang (1) ultrahang fest (1) underground (2) urban ppopcultures (1) útinapló (1) üzleti modellek (1) vályi gábor (3) vásárhelyi ágnes (1) vass norbert (1) videók (2) világzene (2) világzene vagy balkáni populáris kultúra az elismerés és kirekesztés szimbolikus formái (1) vitos botond (3) vol 1 (1) wellington (1) west balkán (1) weyer balázs (4) zene (3) zenehallgatás (1) zeneipar (8) zenei hálózatok estek (20) zenei hálózatok folyóirat (2) zenei hálózatok szeminárium (1) zenelejátszók (1) zenepiac (2) zeneszociológia (1) zhf (1) zhf 001 12 (1) ZHF 002 EP (1) zipkomm (1) Címkefelhő

Licenc

Creative Commons Licenc

Haldoklik az online zenepiac?

2012.06.18. 11:01 Zenei hálózatok

A zenehallgatás egyre inkább áttevődik az online felületekre, ahol azonban zenéért csak nagyon keveset, de leginkább semennyit sem hajladóak fizetni a fogyasztók – hangsúlyozták többen is a Brand&Music 2 konferencián. Az online zeneszolgáltatóknak új üzleti modellekre van szüksége az átalakuló zenepiacon. Miért nem lett sikeres itthon a Deezer, mire kell figyelnünk, hogy ne mosson el minket a második digitális zenei hullám? Beszámoló a Kreatív második, a márkák és a zene kapcsolatáról szóló konferenciájáról. Első rész.

Május 30-án, a Kopaszi gáton többször is elhangzott, hogy nem akarunk a zenéért fizetni. A tavalyi évben általános negatív hangulat jellemezte a zenepiacot, sokan temették a digitalis zeneterjesztést. Az előadásokból kiderült, hogy a zene akkor is fontos szerepet játszik az életünkben, ha főleg a háttérben fogyasztjuk és nem nagyon szánunk rá pénzt. A zenepiac nem vész el, csak átalakul: a feladat tehát működő üzleti modellek és új disztribúciós csatornák bejáratása a megváltozott könyezetben.

Nem az internet a hibás

BM2_300.jpgBár sokan úgy gondolják, hogy az internet megöli a legális zenevásárlást, nem szabad elfelejtenünk, hogy zenéhez már jóval az internet előtt is rengetegen jutottak hozzá illegálisan - mutatott rá az NRC ügyvezetője, Klenovszky János. Teljesen mindegy, hogy letöltésről beszélünk, vagy egy másolt kazettáról, amit egy bácsika árul a hétvégi piacon, a számítógép megjelenése, de még a zeneletöltés elterjedése előtt például fórumokon megjelentetett listákról választhatták ki az emberek melyik CD-t szeretnék másolatban megkapni, amit pár száz forintért postán juttatak el hozzájuk. Az illegális letöltés tehát csak formájában újdonság, a jelenség azonban már régóta jelen van a zenei piacon.

Az illegális zenekereskedelem mély gyökerei is azt mutatják, hogy a zene meghatározó szerepet tölt be az életünkben: az NRC piackutatása szerint a magyar internetezők 63%-a úgy érzi, hogy fontos számára a zene és csak 2% az aránya azoknak, akik egyáltalán nem szoktak zenét hallgatni. A kutatás szerint reggel elsősorban rádióadókat hallgatunk, napközben a zenehallgatás áttevődik a rádió internetes felületére, a tematikus zenei és a videómegosztó oldalakra, este pedig már szinte csak ezeket használjuk.

Optimizmusra adhat okot, hogy az internetezők 43%-a ugyan töltött le illegálisan zenét, de fizetett is már érte. Demográfiai eloszlás szerint legális zenevásárlásra a 18-29 éves korosztály a legkevésbé, az 50-59 évesek pedig a leginkább hajlandóak, és azok, akik illegálisan is töltenek le, de ettől függetlenül vásárolnak is a 30-39 évesek közül kerülnek ki a legtöbben. 1.8 millió internetező van tehát Magyarországon, aki hajlandó fizetni a zenéért: őket leginkább a jutányos ár, a jobb minőségű zene és a zenekar támogatása motiválja, míg legkevésbé a barátok rosszallása és a jogi szabályozás számítanak a döntésben. Persze jó kérdés, hogy mi számít jutányos árnak a fogyasztók számára egy olyan árcentrikus országban, mint Magyarország. Az NRC szerint átlagosan mindössze 1560 forint az az összeg, amit egy magyar kifizetett már zenéért, de streamelt szolgáltatásért vagy online rádióért például egyátalán nem vagyunk hajlandóak pénzt adni (ez jól látszott a Last.fm fizetőssé válásakor is). Az Artisjus reprezentatív felmérése is hasonló arányokat állapított meg: eszerint 1624 forintot hajlandó egy magyar havonta kifizetni a korlátlan zenehallgatásért.

Ideges zenehallgatók, koncentrálódó csatornák

Kitzinger Dávid (Artisjus) szerint általános probléma, hogy eltűntek a fogyasztók és a rögzített zene bevétele folyamatosan csökken, mindenhol a raktárakat próbálják kiüríteni. Nehéz a zene értékét elfogadtatni, hiszen információs termék, ezért bármennyit fogyasztunk belőle, nem lesz kevesebb. A közgazdaságtan elvei szerint pedig ahhoz, hogy egy terméknek értéke legyen szűkösséget kell teremteni: ezért ha a zene mindenhol jelen van és mindig hozzáférhető, akkor veszít az értékéből. Egy olyan technológiai és kulturális környezetben, ahol az emberek nincsenek hozzászokva a szűkösségekhez, sőt idegesek lesznek ha valamihez nem tudnak hozzájutni, új csatornákra van szükség. Tavaly nagyon negatív hangulat uralkodott a zenepiacon, sokan már a digitális zeneterjesztés csődjét vízionálták. Valóban probléma, hogy míg a közönség a technikai lehetőségeknek köszönhetően egyre inkább szegmentálódik, a disztribúciós csatornák koncentrálódnak (a legtöbb startup is már létező zenei infrastruktúrákra támaszkodik). Emiatt az optimális üzemméret elég nagy: hatalmas különbség van aközött, hogy egy bizonyos összegű bevételhez hány CD-t kell eladni, és hányszor kell streamelni a Spotify-on. Ráadásul Magyarország nagyon kicsi piac, ezért az új trendek teljesen másképp érvényesülnek nálunk, mint külföldön, hiszen a modellek nem erre a méretre vannak optimalizálva. A magyar szerzők művei nem igazán érdekelnek senkit a magyarokon kívül, ezért szinte lehetetlen úgy kibővíteni a piacot, hogy a szolgáltatások árait egy bizonyos küszöb alá lehessen vinni.

Nem lehet mindent outsource-olni a haverokra

Egyértelmű, hogy az online zeneszolgáltatók marketing nélkül egyáltalán nem működnek, a disztribúciós csatornákhoz Kitzinger szerint termékeket és szolgáltatásokat kéne kötni. Hiába gondolta például a Deezer, hogy Magyarországon nulla kommunikációval, a Facebook szárnyán majd sikereket tud elérni, ez nem így történt. Egyáltalán nem léteznek még a disztrubúciós csatornán belüli marketingmegoldások, és a különböző médiumtípusok együttműködése sem. Az előfizetős szolgáltatók valahol találtak ugyan egy pontot, ahol az emberek hajlandóak pénzt fizetni, de eköré valahogy nem alakult ki az a fajta rendszer, ami meg tudja mutatni mit érdemes használni, mi a menő, márpedig nem lehet mindent outsource-olni a haverokra.

Kitzinger szerint szintet kéne lépni ahhoz, hogy a második digitális zenei hullám ne menjen át rajtunk. Le kell vonnunk a tanulságokat: kicsi piacon vagyunk, ahol kevés szereplő fér el, hozzáférési technológiák versenyeznek egymással, kevés dobása van egy-egy szolgáltatónak (nagyon könnyű az elfordulás, nem csak egy szolgáltatótól, hanem egy egész üzleti modelltől is). Azt látni lehet hogy nem lesz sok szereplő az online zenepiacon, ezekbők még kevesebb lesz a hazai, de marketing segítségével sokat lehet segíteni, hogy láthatóvá váljanak ezek a szolgáltatások. Fontos a hazai repertoár felkészítése az új piacra, digitalizálva, elérhető és jó háttérszolgáltatásokkal. Arról a Zenei Hálózatok esteken is volt szó, hogy az Artisjus is versenytársakat kap a jövőben. A lényeg, hogy a piac nem haldoklik, hanem változik, fontos tehát, hogy  pesszimizmus helyett inkább tanuljunk az előző időszak hibáiból és olyan jól működő üzleti modelleket hozzuk létre, melyek megállják a helyüket az új zenei piacon.

Az online rádiós piac

A 18-69 éves internetezők 73%-a tartja magát rádióhallgatónak. Az Egyesült Államokban a 15 éves populáció 42%-a hallgat online is rádiót, ettől a számtól mi sem vagyunk lemaradva: itthon a 18-69 éves internetezők között 39%-ez az arány - mondta az online rádiós piacról Sági Ferenc (NRC). Ez több, mint 1.5 millió embert jelent, melyből közel 400.000 kizárólag online hallgat rádiócsatornákat. Az online rádiózók száma a jövőben nőni fog, hiszen a 18-29 éves és a fiatalabb korosztály gyakorlatilag már a rádiózás internetes formájában szocializálódott. Sok esetben az online rádiózás az offline rádiózás folytatása, amit reggel elkezdett hallgatni az ember azt folytatja a számítógépén napközben. Azt, hogy a zenehallgatás egyre inkább áttevődik az online felületekre Sági nem trendként, hanem beágyazott társadalmi viselkedésként definiálja, és úgy gondolja, hogy az internet motiválni is tudja az embereket a zenéért való fizetésre, ugyanis ha valaki egyszer pénzért töltött le zenét akkor már megtanult egy viselkedésformát, innentől kezdve pedig “határ a csillagos ég”.

Szegény magyar repertoár, elveszett hallgatók

A zenei status quo szerint ma van a világnak egy boldogabb fele, ahol a zeneipar virágzik, folyamatosan tűnnek fel az új előadók, akik elképesztő mennyiségű és minőségű zenei tartalmat állítanak elő, és van egy szomorú fele (ide tartozik Magyarország is), ahol igazából egész korszakok és zenei stílusok maradtak ki a zenei színtéren – mondta Bíró Attila, a Neston webrádiót üzemeltető Mediator Group ügyvezetője. A hazai kereskedelmi rádiók az elérhető repertoár elenyésző százalékát játszák, minőségi tartalommal úgy tűnik nagy tömegeket nem lehet itthon elérni, nincs bennünk elég nyitottság és zenei szocalizáció, nem vagyunk eléggé kozmopoliták zenei téren. Nincs arról pontos adat, hogy mennyi dalt rögzítettek összesen a világon, de nagyjából több, mint 2 milliárdot, és a szám folyamatosan növekszik: a hallgató elveszik ebben a hatalmas kínálatban, a saját preferenciáit hallgatja, de sok olyan zenekar van amit nem ismer. Csak az iTunes Store-ban több, mint 28 millió dal van, amit nagyjából 160 év lenne végighallgatni: erre kevés embernek van ideje. A hallgatók mindössze 1%-a olvas zenei blogokat, 10-15%-nak van kialakult, stabil forrása letöltéshez és tudja is, hogy mit keres, 30%-nak van egy megszokott platformja ahol hallgatja a kedvenceit online, de Magyarországon optimista kalkulációk szerint is durván 70% az olyan potenciális hallgatók aránya, akik nem tudják, hogy hová forduljanak, és jelenleg csak mainstream tartalmakat fogyasztanak.

Itthon a mainstream és az underground zene fogalma egészen mást jelent, mint Münchenben vagy Londonban: Bíró szerint a mainstreamet helyesen értelmező országokban például egy Kasabian is tud annyi hallgatót érdekelni, mint Jay-Z. A lényeg, hogy szükség van valakire, aki törődik a hallgató zenei világával és egyfajta szűrőszerepet tölt be a 2 milliárd dal és a közte. A zeneajánló jukeboxokat nagyon nehéz programozni, az emberi faktort ugyanis hiányzik belőlük: a hallgatóknak kellenek egyfajta vezetők, zeneértő emberek akik utat mutatnak nekik zenehallgatás terén. Erre törekszik a Neston webrádió is, a lényeg szerintük nem az elitizmus, azaz hogy olyan zenéket játszanak amiről soha senki nem hallott, vagy annyira új, hogy még a londoni stúdióban sem vették fel, hanem hogy kevésbé ismert, de nagyon jó előadók számait ismertessék meg a közönséggel.

Könnyű azt mondani, hogy haldoklik a zeneipar, de valójában nem ez történik, hanem csak a modellek változnak. Régen a zenekarok elmentek koncertezni, hogy írjanak egy lemezt, ma már inkább írnak egy lemezt, hogy elmehessenek koncertezni. Itt is felmerült a kérdés, hogy mennyit hajlandóak fizetni az emberek a zenéért, de Bíró szerint nem ez a lényeg: tényként kezelhetjük, hogy ma már a hallgatók még a kedvenc zenekaruk esetében sem igazán hajlandóak pénzt adni a zenéért. Jól látszott ez például akkor, amikor a Radiohead kiadta In Rainbows című albumát, és azt mondta, hogy mindenki fizessen annyit, amennyit gondol: jellemzően a felhasználók 40%-a fizetett, átlagosan 6 dollár körüli összeget, 60% pedig egyáltalán nem. Viszont annak ellenére, hogy nem szívesen fizetünk érte, a zene még mindig fontos szerepet tölt be az életünkben: egy amerikai kutatás szerint például a 16-19 éves fiatalok több, mint 70%-a inkább egy hetet nem szexelne, mint hogy ne hallgasson zenét.

A zenéhez könnyen köthető bármilyen márka, hiszen sokféle élethelyzetben és gyakran hallgatjuk, míg a bannereket, szpotokat már nehezebben fogadjuk be. Bíró szerint érdemes is összekötni a zenét márkákkal, hiszen ha reklámtartalmat nem is nagyon fogyasztunk, zenei tartalmat igen. A Neston üzleti modellje erre a gondolkodásmódra épül: ha például egy cipőforgalmazó cég a hagyományos eszközök és csatornák mellett  felhasználói élményt akar adni a vásárlóinak, akkor fejleszthetnek számukra egy műsort olyan előadókról, akiknek több cipőjük volt, mint slágerük. Ezt nem várjuk el igazából a márkától, de mégis örülünk ha megkapjuk. Bíró szerint ilyen és ehhez hasonló megoldásokkal tudnak operálni azok a zenei tartalomszolgáltatók, akik nem azt a hagyományos modellt alkalmazzák, hogy egy bizonyos nagyságú adatbázis eléréséért kérnek pénzt a fogyasztóktól.

Multitasking: odafigyelünk a zenére?

Az elektronikus média nem csak a zene terjesztésének módját változtatta meg, hanem a zene fogyasztásáét is. Amióta rádió, tévé és internet van, megjelent a háttérfogyasztás jelensége, erre eleinte nem is nagyon figyeltek a kutatók, a multitasking csak az elmúlt években lett fontos pont a médiafogyasztás-kutatásokban – mondta Székely Levente, a Kutatópont kutatási igazgatója. A multitasking önmagában persze nem új jelenség: már az ókori görögök is tudtak úgy lovagolni, hogy közben bámulták a tájat. Székely szerint nemzetközi és hazai trend egyaránt, hogy a médiafogyasztás mennyisége jó ideje stagnál, bár egyre több oldalról ér minket el a média, de a konkrétan odafigyelve fogyasztás lehetősége korlátozott. Nagyjából 7-7.5 órát ad hozzá egy naphoz a multitasking tevékenység, ami a fiatalokra jellemző a leginkább: a tinédzserek 80-90%-a fogyaszt ilyen módon médiát.

Bartosz Witak (Viacom) szerint is a multitasking a kulcsszó a mai médiafogyasztásban: az MTV felmérése alapján a 12-20 évesek naponta 18-21 órát fogyasztanak médiát, ha külön számoljuk az egyszerre fogyasztott médiumokat (pl. zenehallgatás-internet). A zenehallgatás az a tevékenység, ami a legjellemzőbben háttérfogyasztás, a Kutatópont online kutatása szerint a gyakori internetezők  45%-a szinte mindig végez más tevékenységet is zenehallgatás közben. A zenehallgatás mellett leggyakrabban végzett tevékenységek olyanok, amik nem terhelik a kognitív rendszert (takarítás, utazás), a tanulás mellett van például a legkevésbé jelen. Meglepő, de a megkérdezettek mindössze 10-20%-a hallgat úgy is zenét, hogy csak arra figyel. A zenefogyasztás tehát jórészt másodlagos tevékenység, nagyjából megoszlanak azok, akiknek a zene segítő és akiknek gátló tényező az odafigyelésben. Érdekesség, hogy a fiatal, gyakrabban multitaskingoló generáció  agyában fiziológiai változásokat is megfigyeltek.

                                                                                                                Buzás Andrea


Szólj hozzá!

Címkék: beszámoló buzás andrea brand&music

A bejegyzés trackback címe:

https://zeneihalozatok.blog.hu/api/trackback/id/tr714594612

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.