Hogyan szabályozható a zenepiac a régi keretek és a CD állítólagos halála, a letöltések és a digitális streaming-szolgáltatások korában? Vajon mit hoz a zenészeknek az idén megszűnő Artisjus-monopóliummal létrejövő hazai jogkezelő-piac? Kitzinger Dávid, az Artisjus hangfelvétel-engedélyezési osztályvezetője ezekre a kérdésekre is válaszolt a Zenei hálózatok estek első előadásán.

Kitzinger Dávid a zenepiac szabályozásának lehetséges indokai között említette, hogy a zene úgynevezett identitásképző jószágnak számít, azaz érzelmileg olyan mértékben kötődünk hozzá, ami fontosságát a legnagyobb iparágaké (például: energetika, távközlés) mellé helyezi. Ezzel szemben áll az az érvelés, miszerint a zene „használatával” senkit nem károsító, soha el nem fogyó termék, így aztán mindenki által korlátlanul hozzáférhető közjószágnak kellene tekinteni, akárcsak a levegőt vagy a Balatont. Ez utóbbi filozófia kitűnően illik napjaink letöltögetős korszakához, a jogvédők azonban természetesen másfajta megoldásokban gondolkoznak.                                                               

Kitzinger Dávid [Csepeli Eszter felvétele / forrás]

Magyarországon éppen mostanság kezd beindulni a külföldön már évek óta virágzó digitális zenepiac: a Deezer és az iTunes egyaránt tavaly indította el itteni szolgáltatását, sőt, immár saját Last.fm-ünk is van a Magyar Telekom ZeneCenter szolgáltatása személyében, a Muzzia a CD rituális temetésére készül, és a magyar YouTube bevezetése is sok szálon ide kapcsolható. Az örök kérdés ilyenkor az, hogy hogyan lehetne rávenni a letöltéshez szokott tömegeket, hogy fizessenek a zenéért. Kitzinger szerint nyugaton ezt a problémát úgy oldják meg, hogy az árakat olyan alacsonyra viszik le, hogy már „ne érdekeljen senkit”, Magyarországon viszont ez a módszer nem alkalmazható, ugyanis egy kisebb, belterjesebb piacból kell megélnünk, termékeink külföldre nem exportálhatók.

Sokak reményei szerint a digitális formátum közvetlenebbé teszi a CD-ik bevételeiből legendásan keveset látó előadók és a vevők pénze közti kapcsolatot, Kitzinger szerint azonban a közvetítők lassanként itt is felütik a fejüket. Ilyenek például az úgynevezett aggregátor cégek, amelyek a kisebb lemezkiadók tartalmainak összegyűjtését, adatbázisba rendezését és helyes taggelését végzik, ezért pedig természetesen részesedést igényelnek azok bevételeiből.

Az idén január 1-én életbe lépett új szerzői jogi törvénymódosítás megszüntette az Artisjus jogvédelmi monopóliumát, és lehetőséget adott új jogkezelő szervezetek alapítására. Kitzinger emiatt attól tart, hogy szabadversenyes aprózódás a „limuzinos” és „szegényházas” jogkezelés szétválásához fog vezetni: ahhoz, hogy az egymással versengő jogvédők a kevés jövedelmező előadóért küzdenek majd, a „kicsikkel” pedig csakis kisebb cégek lesznek hajlandóak foglalkozni, gyengébb színvonalon.

Az előadás teljes terjedelmében meghallgatható az Első Pesti Egyetemi Rádió Online archívumában!

                                                                                                       Dubrovszki Dániel

A Zenei Hálózatok estek tavaszi sorozatán neves szakemberek és kutatók tartanak előadásokat a zenéhez kapcsolódó társadalmi és kulturális témákról, az ELTE médiatanszékén. Ha érdekelnek ezek a kérdések, látogass el az előadássorozat következő estjeire – az alábbi linkeken egy kattintással regisztrálhatsz is a facebook-eseményekre:

Április 12. csütörtök 18.00 - Mezei Péter Samplingről és szerzői jogokról

Április 19. csütörtök 18.00 - Weyer Balázs a világzenéről

Április 26. csütörtök 18.00 - Such György az MR2-Petőfi átpozicionálásáról

Május 3. csütörtök 18.00 - Kodaj Dániel a zene eltűnéséről a komolyzenéből

Május 17. csütörtök 18.00 - Ignácz Ádám a zenei inspiráció ábrázolhatóságáról