Hogyan kapcsolódik össze a nyelvhasználat és a politikum a magyarországi indie színtér identitásában? Barna Emília a nemrég lezajlott londoni Szubkultúra, populáris zene és társadalmi változás című konferencián tartott előadásában erről beszélt, a három magyar előadó egyikeként.
Emília előadásában azt vizsgálta, hogyan értelmezhető az identitás kérdésköre a 21. század első évtizedének magyarországi indie színtere kapcsán – egyrészt nemzeti vonatkozásban, azaz a magyar alternatív, illetve underground kultúra viszonylatában, másrészt transzlokális értelemben, vagyis a nemzetközi zenei hatások, valamint a nemzetközi zeneipari-szakmai kapcsolatok mentén. Az előadás egyúttal a hazai online média jelentős szerepére is rámutatott az identitások kifejezésére, formálására és megerősítésére alkalmas terek kialakításában, valamint a színteret alkotó konkrét és szimbolikus kapcsolatok kialakításában és fenntartásában.
(A prezi lapozgatásához kattintsatok az alsó sávban látható play gombra, külön elérés itt.)
A magyar indie zenekarok online médiában megjelenített öndefiníciói és identitás-kifejezései gyakran hivatkoznak a rendszerváltozás előtti, nyolcvanas évekbeli underground/alternatív kulturális örökségre, amely hagyomány – némileg átformálódva – továbbél(t) a kilencvenes és kétezres években is. Az indie zenekarok esetében ez a referencia azonban jellemzően kritikus jellegű: az indie zenészek nyíltan vagy burkoltan elhatárolják magukat attól az ideológiailag nagyrészt kiüresedett, de legalábbis átformálódott ellenkultúrától, amelynek korábbi politikai tartalma a kétezres évekre az „alternatív” címke továbbélése mellett a zenei műfajokra, és ezekhez kapcsolódó szimbolikus tartalmakra vonatkozó értékítéletek kifejezéseire helyeződött át.
Az indie zenekarok szimbolikus és konkrét eltávolodása tetten érhető a dalszövegek nyelvének megválasztásában. A magyar nyelven éneklő „alternatív” zenekarokkal ellentétben az indie-knél az angol preferálása jellemző, és jellemzően személyes témákhoz kötődik: amikor viszont mégis magyarul énekelnek, az jellemzően „politikusabb” témaválasztást von maga után. A műfajcímkékre vonatkozó értékítéletek pedig elsősorban a „pop” címkéhez való változó, egyre pozitívabb viszonyban nyilvánulnak meg és a nemzetközi – többnyire brit – zenei hatások hangsúlyozásában.
(A másik két magyar előadó, Gedeon Valéria és Tófalvy Tamás előadás-összefoglalóit és prezentációit is hamarosan posztoljuk.)