Szinte észrevétlenül vége lett egy újabb médialejátszó-korszaknak: a pár évvel ezelőtt a discmaneket végleg leváltó mp3-lejátszók 2012 végével gyakorlatilag eltűntek az utcákról és a boltokból. A folyamat mögött és mellett a digitális zenelejátszás brutális mértékű Apple-monopolizációja és az okostelefonok elterjedése áll.
Ha 2012 őszén valaki besétál New Yorkban vagy Budapesten egy elektronikai cikkeket áruló boltba, és megnézi, milyen mp3-lejátszóik vannak, akkor jó eséllyel meg sem találja őket az iPhone-tokok és egyéb kiegészítők között, de ha mégis, akkor sem fog találni mást, legfeljebb egy-két porosodó, ismeretlen modellt. A valaha a szegmensben intenzíven jelen lévő nagy márkák – mint például a Samsung vagy a Sony – bár még elvileg gyártanak mp3-lejátszókat, de a vásárlókig ezek már csak ritkásan jutnak el.
A jelenség mögött álló trend azt mutatja, hogy a walkman és a discman után egy újabb médialejátszó, az mp3-lejátszó tűnik el napjainkban végleg a polcokról. És hogy mi veszi át a helyét? Egy kis ideig még az iPod és az okostelefonok, azt követően pedig kizárólag az okostelefonok.
Két előzmény: Walkman, iPod
Akárcsak a média-formátumháborúkban, a hozzájuk kapcsolódó technológiai eszközök piaci versenyében, kulturális elfogadtatásában is sajátos szerepe van a nagy piaci erőt birtokló gyártóknak és az általuk forgalmazott termékeknek, márkáknak. A két nagy márka és gyártó, a Sony és az Apple által gyártott médialejátszóknak a története sok ponton hasonlóságokat mutat, de sok szempontból eltérő tanulságokkal szolgál a technológia, zenehallgatói igények és piac kapcsolatát tekintve.
A Walkman a Sony egyik hordozható kazettalejátszó-márkájaként kezdte a 80-as évek legelején, és rövid időn belül a Rotringhoz hasonlóan termékkategória lett belőle a köznyelvben. A folyamat maga azonban nem ölte meg az eredetiként kommunikált, legsikeresebbé vált termék mellett elérhető többi márkát, sőt, egészen a cd-lemezt előtérbe helyező kulturális folyamat betetőzéséig elérhető volt számtalan más gyártó sétálómagnója is, és a szegmens egésze folyamatosan növekedett.
"...egy újabb médialejátszó, az mp3-lejátszó tűnik el napjainkban végleg a polcokról. És hogy mi veszi át a helyét? Egy kis ideig még az iPod és az okostelefonok, azt követően pedig kizárólag az okostelefonok."
Az Apple iPodjának története nagyon hasonlóan indult egy teljesen különböző formátumkörnyezetben a 2000-es évek elején, de radikálisan másképp is alakult a későbbiekben. Piaci sikerével az iPod is egy egész kategóriát – a hordozható mp3-lejátszót – tett népszerűvé, a köznyelvben viszont nem lett belőle kategórianév, hanem éppen ellenkezőleg, ő maga lett a kategória, pár év alatt teljesen kannibalizálva az mp3-lejátszók piacát. Olyannyira, hogy egyes zeneipari szakemberek nemrég arra panaszkodtak, hogy lassan adatok sincsenek arra, hogy milyen mértékben szűkült össze a nem-Apple zenelejátszó-piac.
Apple és Apple
De a történet itt vesz igazán izgalmas fordulatot, hiszen a legutóbbi időkben a valaha zászlóshajónak számító iPod-eladások is csökkenni kezdtek: hiába jön ki az Apple minden évben egy továbbfejlesztett és átalakított szériával, a valaha a cég vezető termékének számító hordozható mp3-lejétszó egyre kisebb és kisebb szerepet játszik az eladásokban. Ennek a visszaesésnek pedig a legvalószínűbben éppen maga az Apple áll a hátterében, illetve az az iPhone, ami jelenleg a cég profitjának nagyjából kétharmadát hozza.
Az iPod által jelentősen megritkított mp3-lejátszó piacra most éppen az iPhone által katalizált okostelefon-hullám csap le, és a többi, még megmaradt márka mellett magát az iPodot is lassan de biztosan kiiktatja. Amit most látunk, és ami nagyon valószínűen a következő évek legmeghatározóbb változása lesz a mobil digitális zenehallgatásban: az mp3-lejátszók és az iPodok is fokozatosan eltűnnek a mindennapi életből, és a helyüket az okostelefonok – közöttük is kiemelten az iPhone – veszik át.
Két korábbi esszénk zene, kultúra és technológia kapcsolatáról:
Továbbél-e az underground az online közösségi média korában?
Ezt a trendet valószínűleg az is gyorsítja majd, hogy az eddig a kifutó termékeknek sokáig egyfajta másodlagos, kései felhasználói terepet nyújtó fejlődő országok (vagy éppen fejlett, de a másodvonalban lévő területek, mint az egykori szocialista blokk országai) szerepe ezen a téren már megváltozott. Az okostelefon-penetráció már ezeken a területeken is szignifikáns késés nélkül és töretlenül növekszik, tehát várhatóan a legújabb innovációk már átugorják az átmeneteket, és a nyugaton kifutó termékek – esetünkben az mp3-lejátszók és iPodok – már nem tudják a korábban megszokott másodvirágzásukat letölteni ezeken a piacokon.
Desktopról felhőbe, lejátszóból telefonba
Az okostelefon mint elsődleges zenelejátszó-eszköz egyszerre következménye és katalizálója annak a zenehallgatási szokásváltozásnak, ami a kétezres évek első évtizedének végétől válik egyre meghatározóbbá, és ami a merevlemezen tárolt (letöltött) zenék fogyasztása felől a távoli szerverekről, azaz a felhőből elért, nem letöltött, hanem az interneten keresztül hallgatott (streamelt) zeneszámok fogyasztása felé mutat.
Egy olyan ökoszisztémában, ahol a zene mint termék legfontosabb előnyei a fogyasztó számára egyre inkább a gyorsan, könnyen és mindenhol hozzáférhetőség és megoszthatóság lesznek, egyre inkább előtérbe kerülnek az olyan platformok és eszközök, amelyek ezeket a tulajdonságokat támogatják. Ahogy a p2p hálózatokról egyre inkább a nyílt internetre helyeződik át a mindennapi zenei tartalmakhoz való hozzáférés, és ahogy a letöltés helyett egyre inkább a streamelés lesz a meghatározó forma, úgy egyre nagyobb szerepe lesz az olyan eszközöknek, amelyek mindezekhez a mobilitást és az állandóságot biztosítják.
A szerep betöltéséért és az eszközpiacért folytatott piaci és kulturális versenyben jelenleg az okostelefonok állnak nyerésre. Nem csak a vitatott jogállású tartalmak (mint akár egy youtube-ra feltöltött zeneszám vagy lemez), de már a fizetett zenék terén is egyre nagyobb szeletet hasítva ki a digitális zenekereskedelem tortájából - ami a tartalmak értékesítésében érdekeltek számára is kívánatossá teheti a technológia egyre nagyobb térhódítását.
